Ma valami lélekmelengetőt szántam Nektek, kedves Olvasóim, a párkapcsolatokról és az eltávolodások oldásáról. Aztán róttam a reggeli köröket a neten, mielőtt belevetem magam a konkrét munkákba, és találtam egy videót.

Nincsenek véletlenek, ebben már régen hiszek. Michael Jacksont lehet szeretni és utálni, de szótlanul embert a jelenség előtt elmenni még nem láttam. Magam is tartoztam az ellentáborba, míg egyszer, egy tizenéves, mély szerelmi bánatomból a Mester rángatott ki, talán pont ezzel a dalával…

Kaptam-fogtam magam, ahogyan Anya mondja, és gyorsan elküldtem azoknak a Barátaimnak (igen, így, nagybetűvel), akik tudom, hogy nehezen viselik jelen életszakaszukat, vagy éppen az ősz beköszöntével tör rájuk a mélabú.

Majd arra gondoltam, megosztom Veletek is. A párkapcsolatokról majd később.

Michael Jackson Tribute Dance

Mondjuk, most…
Mindig van kiút. Abból a gyerekkori szerelemből is kigyógyultam, ahogyan még utána a többiből is. Azokból épült fel a lelkem, a vágyam az ideális társ után, aki messze nem hasonlít ma már a kamaszkori zsáneremre, hacsak abban nem, hogy a kék szemek és a dörmögő hang ma is elvarázsol

Amikor eltávolodunk, és nem is tudjuk miért történt meg, valamilyen változás zajlik bennünk. Vagy körülöttünk, melynek részesei vagyunk. Felismerni a változás jeleit egyenlő a megoldáshoz vezető út felismerésével.
Amint meglátjuk azt, hogy merre tartunk és mi visz előre minket, olyan, mintha beragyogna a reggeli napfény az ablakon, és meleg kalács illata ébresztene kellemes álmunkból.
A valóság nem szükségszerűen rideg, mint valami horrorfilmben. Olykor a rossz is jó, különösen 1-2-5-több év távlatából.

Élj úgy, hogyha majd unokáidnak mesélsz élményeidről, legyen miért pironkodnod

Mára 30 fokot mondanak, ami október elején lehet jó és rossz is. Ma tekintsünk el a vesszőparipámtól, a klímaváltozástól, és egyszerűen csak örüljünk az életünknek, a családunknak, a barátainknak, a szeretteinknek és annak, hogy ezen a csodás bolygón élhetünk.

Milyen volt a reggeled?

Megjelent: HősNők